A 3 legviccesebb utazós sztorim

Kövesd a Fourelle Co.-t az Instagramon is!

  • A nagy nyári utazásokra még várnunk kell, ezért arra gondoltam, hogy addig is sztorizgassunk egy kicsit. A mai blogposzt személyesebb hangvételű lesz, amiben a három legviccesebb utazós sztorimra emlékezem vissza, és mesélem el nektek. Lássuk!

Amerika / nyugati part

Apukámmal és húgommal próbálunk minden évben pár napot csak hármasban eltölteni, így volt ez 2016 nyarán is. Apu elég komoly szervező, így percre pontosan beosztotta, hogy mit, mikor nézünk majd meg Amerikában a két hét alatt.

Kint kötelező a nemzetközi jogosítvány, így az okmányirodában kezdtünk. Nekem pár perc alatt ki is állították a doksikat, Apának viszont szólt a hölgy, hogy nemhogy nemzetközi jogsija nem lesz, de még a magyar is két éve lejárt… :D Úgy indultunk neki a több ezer mérföldnek, hogy azt bizony én vezetem le...

Végül minden nap végeláthatatlan kilómétereket gyalogoltunk, és Adéllal, a húgommal már fájdalmaink voltak, de hajcsár apu természetesen nem tágított az eredeti útiterv mellől. Láttunk az út szélén figyelmeztető táblákat (puma, medve, kígyó), hogy ne szállj ki a kocsiból, ne vigyél a táskádban ételt stb., de mi már egyenesen könyörögtünk, hogy egyen meg bármi, csak ne kelljen tovább gyalogolnunk! :D Ha bárkinek kilóméterhiánya lenne, Apukám szívesen ír egy jó kis túravonalat.

Spanyolország / Marbella

Évi barátnőm egyik évben kiköltözött Spanyolországba, én pedig pont egy nehéz időszakon mentem át, ezért pár napra meghívott magához. Ez a mai napig az egyik legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Vele szeretek a legjobban utazni, mert soha senkivel nem nevetek ennyit, és soha nem kell egymáshoz alkalmazkodnunk, olyan összhangban vagyunk: egyszerűen minden úgy jó vele, ahogy van.

Szóval, ő már pár hónapja kint volt, és abba a pár napba megpróbálta nekem a legjobb progikat belesűríteni. A sűrű itt nem azt jelenti, mint Apunál, hanem a fontos, hogy sűrű napozásban, koktélozásban és evésben ne legyen hiány. :D

Egyik nap kitalálta, hogy menjünk le az óceán partjára, Tarifára, ami szörf bajnokságok híres helyszíne. Elég szeles, de nagyon szép hely. Ettünk, ittunk, aztán kifeküdtünk a törölközőinkre napozni, jó messze a víztől - láttam már olyan videót, hogy kicsúszik a cápa, nem kockáztatunk! :D Április volt, de ott már bőven nyár.

Fotózkodtunk, olvasgattunk, dumáltunk, aztán úgy gondoltuk, hogy a törcsik alatt megnézzük a képeket, amiket utána persze kirakunk a netre… Hát, eközben minket váratlanul úgy elvitt a víz, hogy a cuccaink úsztak mindenfele. Egyedül a telefonom nem lett vizes, mindaddig, amíg fel nem keltem úgy, hogy persze arra a kezemre támaszkodva tápászkodtam fel, és belenyomtam a vizes homokba. Atya ég, lehet, hogy sosem nevettem még annyira a nagy visítás után…. :D A törölközök 50 kilósak lettek a homoktól és víztől, a telóm pedig vagy három napig rizsben száradt. :D Ez pedig egy tök átlagos utam Évával.

Ausztria / Schladming

Családi kiruccanás! Laci gyerekeinek suliszünet volt, ilyenkor mindig próbálunk valamilyen aktív pihenést kitalálni. Akkor pár évvel korábban Apuval és tesómmal voltunk Szlovéniában raftingolni, és úgy gondoltam, hogy ez elég menő lesz a srácoknak is, ezért szerveztem egy rafting-kanyon túrát Ausztriába. Nos, kár volt - mármint, ők nagyon élvezték, és szinte minden találkozásunknál feljön az emlék, és röhögünk. Ugyanis én be vagyok tojva a magasságtól, és a kanyon túrákon ereszkedni kell, bízva a vezetőnkben (kos vagyok, én nem bízom senkiben: majd ő tart engem - hát, persze…:D) akár 12 méteres magasságból is. Visítoztam, sírtam, hogy valahogy szedjenek le, a gyerekek meg rohadtul élvezték. Domin meg is lepődtem, hogy mennyire bátor, és elsőként vágott neki a dolgoknak. A lényeg, hogy mindig kitalálok valami programot, ami jól hangzik, de végül nagyon megbánom. :D

A rafting jött másnap, amit már róbáltam, így egyáltalán nem féltem, bár akkor egy vezető is ült velünk a csónakban, most viszont csak négyen voltunk és Laci kormányzott! LACI! :D Apukámmal kiskoromban a Tiszán sokat csónakoztunk, kenuztunk, szóval benne bízom, hogy tud kormányozni, de Lacinak ezen képességeit még nem ismertem. (Mert nincsenek is, mint kiderült. Nagyon
szeretlek, Szerelmem, bocsáss meg nekem! :D)

Szóval, elindultunk a folyón. A srác, aki a vezetőnk volt, kajakkal ment előttünk. Annyi oktatást kaptunk előtte, hogy ha borulunk, jöjjünk ki a csónak alól, amilyen gyorsan csak tudunk, a lábakat előre tartsuk (így nem ütközik a fej a sziklákkal), és engedjük az evezőket elúszni.

Egészen jól ment minden mindaddig, amíg bele-bele nem nyúltam a kormányzásba. Persze, mint két dudás, azonnal összevesztünk, hogy majd ő irányít, és én ne. Ránéztem Domira, és mondtam neki, hogy akkor oké, de láttam az ő szemében is, hogy ebből lesz valami…

Nem sokkal ez után láttam, hogy a következő kanyart ekkora csónakkal egyedül nem veszi be, így kiabáltam is, hogy borulunk. Bekerültem a hajó alá, de közben nem engedtem el az evezőket, átfordultam, és baromi gyorsan folytam a sodrással. Nagyon féltem, semmi kontrollom nem volt. Annyit láttam, hogy Laci kihúzza a gyerekeket a partra, és megnyugodtam, hogy ők legalább rendben vannak. Én a tanultak alapján a lábam magam elé nyújtottam, és a nagy sziklákat így el tudtam tolni. Gondoltam, egyszer csak majd megállok… Húúú, na úgy nem káromkodik senki, mint akkor én, annyira ideges voltam, de hát egy férfi mindent jobban tud, és ezt hagyjuk is nekik… :D

Azóta egyébként ez egy nagyon jó sztori, és nevetve meséljük, de nem kívánom senkinek azt a max 6 fokos vizet. :)

Ha a továbbiakban sem szeretnél lemaradni az újdonságokról, akkor iratkozz fel a hírlevélre! Minden új hírlevél-feliratkozó 20% kedvezményt kap a következő Fourelle Sport rendelésére!