Első kérdésem, mivel a blogod miatt kapcsolatban vagy ezzel a korosztállyal: mit gondolsz, negyven felett miért boldogtalanok a nők? 

Szerintem nem boldogtalanok.

Akkor megfogalmazom másképp: a környezetemben gyakran találkozom azzal, hogy a nők negyven éves korukban válságba kerülnek: nem érzik a helyükön magukat. Rendben van a család, a férj, a gyerekek, de elkezdődött egy változás és ahhoz, hogy minden működjön, kompenzálni kell. 

Szerintem minden abból indul ki, mennyire szereted magad, hogy érzed magad, mennyire vagy magabiztos. Negyven felett bizony elindul egy változás, reggelenként már nem feltétlenül szereted azt, amit látsz a tükörben. Ezeket a változásokat, az öregedés jeleit, az arcod és a tested változásait lehet, hogy senki más nem látja még, csak te. Érdekes például, hogy én is sokkal hamarabb észreveszem máson, hogy milyen szép, milyen jó a kisugárzása, mint saját magamon.

Igen, ez okozhat egyfajta bizonytalanságot, és ne felejtsük el, hogy az életközepi válság is bekopogtathat ilyenkor, ami miatt szintén lehetnek rossz hónapjaink. Van, aki ilyenkor mindent borít, mert új életet akar kezdeni, hiszen 40 felett már azt látod, hogy mennyi maradt, az idő lesz az egyik legfontosabb tényező az életben. Mire van még időm? Belefér egy teljesen új élet?

Ehhez jön még az a belső bizonytalanság is, amikor azon gondolkozol: tényleg azzal a pasival vagyok, akivel jó? Tényleg ott vagyok, ahol szeretnék lenni? Tényleg azt csinálom, amit akarok? Tényleg ott élek, ahol jól érzem magam? És akkor visszagondolsz arra, hogy húsz évesen milyen terveid voltak…

Szerintem fontos, hogy ilyenkor találjunk magunknak egy hobbit vagy valamilyen tevékenységet, ami örömmel tölt el minket. Mondhatnám azt is, hogy önmegvalósítás. Ez lehet bármi. Főzés, a kertészkedés, mozgás vagy nekem mondjuk a menopauza. Valami, amibe el lehet merülni, amikor minden rossz, legyen nekünk egy mentsvárunk.

Ehhez azonban akarás is szükséges, nem? Pedig hajlamosak vagyunk ilyenkor inkább irigykedni.

Ami egyébként nem is biztos, hogy rossz, mert ha át tud lendülni ez az irigység egy aktivitásba, akkor az jó. “Ha ő meg tudja csinálni, akkor én is meg tudom csinálni.” Szerintem nagyon fontos, hogy valamit mindig csináljunk, mert ezzel lehet ellensúlyozni azt az érzést, ami 40 felett jöhet el, hogy kezdünk kicsit láthatatlanok lenni a társadalom számára. A szépségre építeni nem jó ötlet, mert az elmúlik, legyünk inkább okosak és különlegesek, az mindig megmarad akárhány évesek vagyunk. Nekem is sok olyan barátnőm van, velem egyidősek, és azt mondják nekem, hogy nem tudják mit kezdjenek magukkal, nem tudják, hogy mi érdekli őket. Én ilyenkor erre azt szoktam mondani, hogy keressenek valamit, amiben igazán jól érzik magukat, amiben érzik, hogy jók. Sajnos sok ember nem is tudja magáról, hogy miben is jó, ez is egy érdekes feladat ezt kideríteni.

Néha egy egészen apró szikra is elég, hogy beindítson valamit…..

Pontosan! Volt, hogy én sem tudtam igazán, mihez kezdjek magammal, például amikor Olaszorszagba költöztem a leendő férjemhez, ahol tudtam, hogy új életet kell kezdenem. Akkor voltam 42. A blogomat akkor kezdtem írni, amikor Londonba költöztem 2011-ben, ha ott kilép az ember az utcára hatezer posztot tud írni arról, ami szembe jön. De Toszkánából már nem írhattam londoni blogot, 2 évbe telt mire kialakult az, hogy mihez kezdjek magammal. A férjem adta a nagyon egyszerű ötletet: miért nem írsz arról, ami történik veled, hogy elmúltál negyven, megint elmentél egy másik országba, öregszel, új karriert keresel, összejöttél valakivel negyven felett. Így jutottam el egyébként a menopauzáig is. A téma ott hevert a lábam előtt, de kellett valaki, aki beindítja a gondolataimat.

Na igen, a menopauza… én nem vagyok érintett, és amíg tőled nem hallottam róla, nem is érdekelt, pedig a családban láttam belőle bőven. 

A menopauzával három éve kezdtem el foglalkozni, akkor volt egy endometriózis műtétem, ott kérdezték meg tőlem, hogy a menopauzában vagyok-e? Erre csak vissza tudtam kérdezni, hogy tessék? Az mi? Fogalmam sem volt róla, 44 éves voltam, a legtöbb nő azt hiszi, hogy majd 50 körül jön, én is így gondoltam. Beleástam magam a témába, elkezdtem írni róla, egyre több nő jött a zárt csoportomba, rájöttem, hogy ezzel nem foglalkozik senki rendesen. Felvettem a kapcsolatot orvosokkal, majd menopauza aktivista lettem. Menovist angolul. Az év elején a Magyar Menopausa Társaság felvett a tagjai közé, ami nagy megtiszteltetés.

A menopauza és a szex kapcsolata is érzékeny téma. Gondolom megkeresnek ezzel a témával kapcsolatban is a nők. 

Igen, ez a menopauza egyik tünete a 34-ből. Sok nő életét keserítheti meg a csökkent libidó ebben az életszakaszban, és rendesen csökkentheti a női önbecsülést is. Pont a napokban kaptam egy anonim üzenetet egy nőtől, negyven pluszos, jó házasságban, gyerekekkel, de semmi nem érdekli, a szex sem. Kapok olyan üzenetet is, hogy minden csodás, jó az élet, de egyik napról a másikra megszűnik a spontán szexuális vágy. Ezt úgy hívják egyébként, hogy HSDD, Hypoactive Sexual Desire Disorder azaz hipoaktív szexuális vágy rendellenesség. A menopauzában az ösztrogén szint elkezd csökkeni, ez a hormon körülbelül 300 folyamatban játszik szerepet a női testben és agyban. Kicsit olyan, mint a szerencsejáték, nem tudhatod, hogy milyen tüneted lesz. Ahány nő, annyi menopauza. Előfordulhat, hogy valakinek 40-50 felett megnő a szexuális étvágya, és van, akinek eltűnik, de találkoztam olyan kommentelővel is, aki bátran felvállalta, hogy neki elmúlt teljesen a szexuális vágya, és ezt ő végtelenül felszabadítónak élte meg, és azóta nagyon jól van. Nem kezelte tabuként, és ez nagyon fontos példát adhat másoknak is.

Mi a tapasztalatod, mernek a nők erről mással beszélni?

Sok olyan visszajelzés jön a nőktől, hogy aki jó párkapcsolatban él, ott nyilván könnyebb kommunikálni az őket érintő változásokról, de kaptam már olyan levelet is, aki elmondta a férjének, de a válasza cseppet sem volt pozitív. Általánosságban nem könnyű beszélni ezekről az amúgy is nehéz változásokról: sokan nem tudnak beszélni a férjükkel, mert nem nyitottak, vagy a barátnő letagadja inkább, mert szégyelli. Ezért jó például egy közösség, ahol lehet kapcsolódni.

A menopauza még mindig szitokszó? 

Ez korosztályos kérdés is. A mai negyvenesek már sokkal nyitottabbak, de aki azt látta otthon az anyukájától vagy a nagymamájától, hogy ezt szépen csendben végig kell szenvedni, lehet, hogy majd ő is így gondolja és ez nem jó. Minek szenvedni, ha van segítség? Az olvasóim körében csináltam egy kérdőívet, ezt 1200-an töltötték ki egy hét alatt, ami azt mutatja, hogy van igény a kibeszélésre. A kitöltők csak 18%-a mondta, hogy szerinte tabu a menopauza. Azt gondolom, hogy ez azért van, mert a hozzám bekerülő nők elkezdenek nyíltabban, tabuk nélkül beszélni a témáról, és ezt a hozzáállást viszik magukkal, tehát már mernek bátrabban beszélni máshol is a témáról, és ez nagyon jó. Ami viszont baj, hogy a társadalmi megítélés jelenleg úgy gondolja, hogy aki menopauzában van az már öreg, így ezért sem szeret erről beszélni a legtöbb nő.

Mit gondolsz, a férfiakat hogyan lehetne bevonni ebbe a témába, hogyan lehetne eljutni hozzájuk, hogy megértsék például a feleségüket?

Nehéz kérdés, mert sok férfit ez a kérdés nem érdekel, vagy azért nem érdekli, mert nem tud eleget róla. Feltettem a kérdést pont a zárt csoportomban, hogy készítsek-e videót a férfiak számára, de a nagy kérdés az volt, hogyan lehet rávenni őket, hogy megnézzék? Jó visszajelzés azonban, hogy szoktam férfiaktól is levelet kapni, hogy olvassák a blogom, és volt már olyan is, hogy kaptam levelet azzal a kéréssel, hogy foglalkozzam a férfi menopauzával – andropauza– is.

A végére adódik a kérdés: szerinted a nők körében mi a legnagyobb tabu a menopauzával kapcsolatban?

Igazából azért tabu a téma, mert nem tudnak róla túl sokat. Ahogy többet tudunk valamiről, rájövünk, hogy mi miért történik velünk, elkezdünk másokkal is beszélni róla, kiderül, hogy más is ugyanúgy van vele, és már minden könnyebb. Nem vagyunk egyedül (ebben sem), így sokkal könnyebb megélni illetve feldolgozni is a folyamatot, ha ezt tudjuk. A témát normalizálni, minél többet beszélünk róla, annál kevésbé lesz meglepő, hogy a menopauzáról nyíltan beszélünk.

Gondolom, még jó sok terved és munkád van a témával kapcsolatban a jövőre nézve, elárulsz néhányat?

Igen, nagyon sok tervem van, túl sok is, mert van min dolgozni! A menopauzát két oldalról közelítem: az egyén és a munkahely szintjén. Jó lenne például egy edukációt segítő brossúra a háziorvosi rendelőkbe, mert ott egyszer mindenki kiköt. Folytatom a munkahelyi menopauza programot, amit tavaly indítottunk el a Tescoval. A Vichy Neovadiol Változókor nagykövete vagyok már 2 éve, ez is folytatódik jövőre. És ha a körülmények engedik jövőre, szeretnék ismét eseményeket szervezni az olvasóimmal, mert már nagyon hiányzik a személyes találkozás velük.